vagyunk. Nagyon jó volt számomra a hét, az imádkozásról hallhattunk nagyszerű előadásokat. A szabadságunk valószínű ennyi volt, de együtt volt a család a nagy családdal. Na, meg jártunk otthon is egy temetésen, a gyülekezettel is találkoztunk, meg még rendezgettük a dolgainkat. Ahogy megkaptuk a lakás kulcsát, hogy átöltözzünk, kisebbik fiunk bement régi szobájukba, ami most üres csak azt láttuk, hogy nagyon sír. Mennyi emlék juthatott eszébe!!??Aztán este folytatta, ja és Rúben segített neki sírni, megvigasztalódni...))) Nagyon vágyott arra, hogy kedvenc fájára fel másszhasson, hogy onnan nézzen ki meg le..., hogy régi kis barátjával találkozzon, megadatott neki, ennek én is örültem.
Itthon vagyunk és végezzük a dolgainkat.
Mit mondjak? - jó itthon lenni...!!!)))(ez azt is jelenti, hogy kezdem megszokni itt)
6 megjegyzés:
Orulok,hogy kezditek ithon erezni magatokat.Nagyon szeretnuk hogy jol erezzetek magatokat kozottunk.Jo hogy haza ertetek, mert mar hianyoztatok egy kicsit:).
Jutka nekem is könybe lábadt a szemem,ahogy Jónatánra gondoltam,amikor átjött elbúcsuzni Alexéktől akkor is sírt a drága.Rózsika
Orulok, hogy hazaertetek, es annak megjobban hogy kezditek magatokat ithon erezni.Rebeka
Jo volt talalkozni es eggyut halgatni Istenunk uzenetet.Hallas vagyok erte.Mindig szivesen varunk ;HAZA;beneteket.
Örülök, hogy kezd otthon lenni az otthon...
Nem csodálkozok a fiadon. Telmánkat valaki hívta Krasznára (telefonon) a múlt héten, és amikor befejeztük a beszélgetést sírva mondta nekem: "Vityetek engem haza Kasznála!" Pedig neki nagyon kevés emléke van...
Sajnálom annyi tévedés történik írva-íratlan pl.könnybe,Rózsika
Megjegyzés küldése