Szerettem

volna írni az elmúlt napokról. Nem volt rá lehetőségem. Csak annyit, hogy nagyon nehéz szívvel jöttünk el Sepsiszentgyörgyről. A legnehezebb az volt amikor megjött értünk a kamion. És ahogy hordták ki a dolgainkat. jujuj.... Majd a takarítás után mi is elindultunk Szilágy földre. Az ajtót már nem mi zártuk be ... . Jó sokat jöttünk hallgatag, csak a szipákolás és pisszegés hallatszott, hátulról is. Nem volt kedvünk beszélni sem. Szóval nehéz volt, de nem folytatom. Elég volt átélni.

Sokan felkerestek már itt is. Elsők között voltak testvéreim Ibi és Éva gyerekeikkel. Kézdivásárhelyről a Veres házaspár Mária és Bálint, a Papp család Püspökiből Dezső és Margit és mások is. Meg innen helyből a testvérek vesznek körül nagy szeretettel. Ebédet hoztak, ebédre hívtak, hogy jobban haladjunk dolgunkkal. Köszönjük szépen.

Jonatánnak nagy élmény, hogy szekéren "utazott", lovat irányított, gyeplőt fogott.

Sámuel tanul vadász kürtön fújni, menetelni, Eszter a gyógyszertárba gyakorlatozik.

Voltunk már a körzetben is, holnap is menni fogunk, még ismerkedünk. Főleg én.

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek.