értünk haza az este. Míg a gyűlés volt addig kedves sógornőmnél voltam, Eszter és Joni Ibinél maradt.
Majd együtt a család, értem itt a testvéreim egy részét, hazamentünk Érszőllősre, sajnos kevés volt az otthon töltött idő.
A temetőre is kimentünk, virágot vittünk.
Gyermekkorunkban egyik kedvenc helyünk volt a temető, nekem legalább is, nem féltünk, mert mi apuhoz mentünk játszani, így fogtuk fel akkor. Sok emlékem van minden bokorról, mezsgyéről, kiöregedett fáról, ahol bújócskát játszottunk,meg még sok egyéb.
Na, ez nem is fontos, csak magamnak megjegyeztem.
Mint régen beültünk a nagy szobába és beszélgettünk, terveztünk. Jó volt.
Utána Karcsiék mentünk és ott tovább folytattuk.
Néhány nap és újra találkozni fogunk.
Vasárnap lesz a beiktatása férjemnek.
Délelőtt 10 órától, délután pedig 16 órától lesz a kezdés időpontja.
Itt esik az eső és hideg van.
1 megjegyzés:
Uj kornyezet,de nem is ,a gyerekkori.ami sok emlekkel van tele.En azt hiszem,hogy minnyajunknak a leg elobb elmeny a gyerekkori kornyezet.Sajnalom,hogy nem unnepelhetek eggyut veletek vasarnap de fogok gondolni ratok es imadkozom ertetek.
Megjegyzés küldése