Virágvasárnap után

A virágok már mind elhervadtak mit olyan bőkezűen szórt a tömeg Jézus elé.
A Hozsannát kiáltó torok elnémult.
A letépett ágak, levelek, virágok után a szúrós tövis maradt a fákon, bokrokon.
Mi lesz ezekkel?
A kéz mely már annyit tört ágat, virágot, levelet, most mit tesz a szúrós tövessel?
Királyi koronát készít, nem drágakövekből, hanem szúrós tövisből.
Meg keresztet ácsol, királyi trón helyett.

A névtelen házában készül az utolsó vacsora. Találgatások sora, hogy ki az áruló. Soha el nem hagylak, soha nem tagadlak. Mint Péter, nem háromszor, sokszor tagadtam, félreálltam, hallgattam. Az imádság idejére magányos lett, szomorú lett, de legyen ahogy akarod Atyám. De nehéz kimondani ezeket a szavakat őszintén! Ő kimondta és teljesítette Atyja akaratát. Alvó társaság nem tud segítséget adni, nem tud ígéretet teljesíteni.
Nekem fáj, hogy nem voltam éber, hogy hallgattam, hogy nem vigyáztam.
Hányszor ".. vártál úgy mint ahogy régen,
Én sírtam és újra ígértem.
Ó ki tudja, még hányszor azután?
Már nem ígérek, csak kérek,
hogy a régi lánggal égjek..."