2010. április 24., szombat

Számonkérés

gyermeki módon, őszintén.

-Abi:Jutka néni hol voltál ilyen sokáig, hogy nem láttalak? kérdezte tőlem csütörtök este az öltözőben az öt éves kislány, mert hiányoztam vasárnap.

-én: miért, mi történt?

-A: hiányoztál nekem.

-é. te is nekem, ... de itt már csak nyeltem a könnyeim és magamhoz öleltem.

Rágondolni is nehéz, hogy nemsokára ezeket a drága gyermekeket itt hagyom.

Amikor vége van az Isten tiszteletnek, át jönnek hozzánk. 

Nemrég megkérdezte az egyik gyerek mikor többnyire mind itt voltak, hogy most mivel kínálsz meg minket? 

Lehet őket nem szeretni???? Nagyon szeretetem őket. 

De Jézus a legjobban szereti őket és meg áldja az életüket. 

Legyen így.


Nincsenek megjegyzések: