A váróteremben

egy négy éves kislánnyal maradtam (édesanyja a rendelőben volt), míg rám került a sor.
Előadást tartott a szeretetről a következőképpen.
"Az embereknek szüksége van a szeretetre. Szeretet nélkül nem lehet élni. Ahogy a virágnak szüksége van földre és vízre, úgy van szüksége az embernek is szeretetre. Tudod néni, hogy nekem van egy nagy testvérem és benne nem létezik szeretet, mert engem mindig meglök..."

Másnap hazafelé tartottam, egy síró kisfiú(három éves lehetett) kiáltott utánam amint kétkereküjével tekert. Nincs meg az anyukám, keressük meg! Kétségbe esett nagyon, annyira zokogott. Kézen fogtam, megkerestük, visszamentünk addig míg találkoztunk az aggódó anyukával. Volt öröm.
Eszembe jutott, ha olyanok nem lesztek mint a gyermekek.
Elmondani azt ami életbevágóan fontos, és segítséget kérni amikor erre van szükség.