2010. március 10., szerda

Ma...


elfáradtam nagyon.
De láttam könnyben úszó szemeket, ami kárpótol minden fáradtságot.
És elfeledett őszhajú, remegő kezű mamákat, akik testük erőtlenségét szeretett botjukra bízva sétálgatnak be, kik valamikor igen csak harciasan álltak helyt, dolgoztak, siettek. Meggörnyedt testük, botladozó lábuk azt súgja, hogy nem volt mindig így. Mára már a tehetetlenség szépsége öleli őket össze. A csend, a nyugalom megnyugvást ad számukra. Igen. Figyelmesen szívják magukba mindazt amit hallanak. A szeretet hallatja szavát.
Hiszem, hogy Isten elvégzi munkáját a szívükben is.

Fogorvosnál is jártam ma.
Jövő héten új fogam lesz, már várom.
De addig még fémpróba meg miegymás.
Mosolyoghatok, nevethetek nemsokára!
Addig azonban...

7 megjegyzés:

Anna írta...

Tetszik ahogy az idősekről írsz. Milyen igaz.
Szép fogakat- felszabadult mosolyt!

iri írta...

OH JUDIT MENNYIRE MEGERTELEK!

iri írta...

DE AZ MEG KERDES NEKEM.MIERT JELENT PROBLEMAT"NEKUNK" IS A FOGHIANY?

Johanna írta...

...akkor egy kis derus megjegyzes;
Talalkozik ket idos neni, egyiknek hianyzott a felso fogsora, a masiknak az also. Azt mondja amelyiknek a felso fogsora hianyzik: mie-m ploua in gura, ra vagja a masik: mie nu! :)
Remelem nem haragusztok, en sem vagyok felmentve a fogas kerdesektol:(

Maresz írta...

Nekem is tetszik ahogyan az idősekről irsz. Első olvasásra azt hittem, hogy idézet, de nem:).

Kiss Judit írta...

Iri. hogy miért gond, ha nincs fogunk? ezt tudod te is. hozzánk tartozik...
Johanna, jót nevettem. dehogy haragszom ezért a kedves humorért,

iri írta...

Nahat ,igy meg nem gondoltam!