Mi a foglalkozása?

kérdi tőlem a hölgy, ahogy a papírjaimat tölti ki.
-Teljes idejű anya vagyok, válaszoltam.
-Ön a legtöbbet keres, a legnagyobb a fizetése, meg akik önhöz hasonlóan a gyermekeik mellett vannak, aminek később veszik jutalmát. Milyen jó lenne, ha minél több anya otthon maradna a gyermekei mellett, hogy ne legyen annyi üres lelkű ember a világon... folytatja tovább.
Gondolkodom.
Nem értek sok mindent.
Valaki szerint a legjobban keresők közé tartozom, persze adót fizetni nem kell.
Más szerint pedig olyan munkanélküli vagyok(mondták nem rég), aki vegetálok, akit a másik tart el.
A férjem tart el.
Sokan vagyunk ebben a helyzetben, hol az eltartottak, hol az eltartók kategóriába sorolnak.
Azért mégis érdekes ez a munkanélküli státusz.
A legkorábban kelni, a véget nem érő tevékenységek végzője.
Utolsónak feküdni le.
Persze megengedhető, hogy mindezek után fáradtan.
Nincs idő munka nélkül lenni ....
Nahát én alázattal kijelentem, hogy nem vagyok munkanélküli!
Igen is, gazdag vagyok! Pénzem/fizetésem nincs, de gazdag vagyok!
Királyi gyermek.