Nem hiszem, hogy a ma élő emberek közül valaki is követne egy hajléktalan embert!
Az átlag ember nem sokat törődik az ilyenekkel.
Inkább nagy ívben kikerüli.
Megveti, néha egy-egy apró pénzt dob neki, vagy egy kis maradékot, ami úgy is a szemétbe végezte volna.
De követni hol lakik, hol húzódik meg, mivel tölti unott napjait?
Nem hiszen, hogy sok ilyen törődő ember van.
De Ő más. Őt én is követem.
Őt nagy tömeg követte, bárhova ment.
Enni adott éhezőknek, a beteget meggyógyította, akin segíteni tudott megtette.
(Talán Péter anyósának H1N1 vírusa volt??? nem tudom, de meggyógyította!!!)
Talán ezért követték sokan?
Pedig nem volt még széltől védett szikla hasadékban sem otthona, nem mondhatta magáénak a nagy paloták egyetlen kis zugát sem.
De mégis követem Őt.
Mert nála találtam békességet, nyugalmat.
Mi több, van országa, ahol nekem is helyet készít!
Neki az az öröm, hogy másnak adhat örök lakást.
Kérted már, hogy neked is készítsen?
Megteszi, hidd el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése