Eseménydús

napom volt ma.
Korán reggel hozzáfogtam a főzéshez, hogy a déli órákban a csoport ebédelhessen.
Gizike segített megteríteni, mosogatni.
Jó volt az előadás, akik részt vettek azok elmondták.

Aztán Irma néni is meglátogatott, egy csésze tea mellett elbeszélgettünk.
Annyira kedves asszony, nagyon tud szeretni meg ajándékozni.
Fiatalos, pedig már jó előrehaladt a korban.
Vele kapcsolatosan van két kedves történetem.
Visszanyúlik arra az időre, amikor ide költöztünk (2002. aug. 2.).
Éjjel utaztunk, mi valamivel hamarabb érkeztünk mint a kamion.
Miután a kamion is megjött bekopogott egy nő,(majd mások is követték) hozott egy nagy tál csörögét nekünk, és azt mondta, hogy ő azért jött, hogy segítsen.
A másik is arra az időre emlékeztet.
A testvérek tele kamrával vártak bennünket.
Ott minden ehető finomság volt, amit nagy szeretettel hoztak nekünk.
Többek közt volt egy csomag, amire a következő volt írva:"Olyan szeretettel, ahogy csak én tudom adni."
A kézírást megjegyeztem, bevallom kíváncsi voltam ki volt.
Rövid idő után megtudtam a titokzatos ajándékozó kilétét Irma néni személyében.
Azóta már sokszor kaptam tőle ilyen kedves csomagokat, amit olyan szeretettel adott, ahogy csak ő tudja.
És még sorolhatnám a kedves nőket, hogy mutatták/mutatják ki szeretetüket.
Rengeteg dolog fog emlékeztetni rájuk.

Az Úr áldjon meg titeket nagyon de nagyon!