a honvágyam!!!
A testvéreim otthon vannak, mi hiányzunk Barnával ketten. Mi lakunk távol.
Beszélgettünk telefonon, jó volt mindegyik hangját hallani így egy egészben(kihangosított telefonon).
Jövő héten megyünk arra, de nem tudok haza menni, mert vissza kell jönnöm még aznap éjjel a vonattal, a férjem maradni fog.
Örökké valóság vasárnapján többféle gondolat is motoszkál bennem.
Milyen jó, hogy a halállal nincs vége az életnek, hiszen akkor kezdődik el.
Emlékszem ma azokra, akik már ott vannak az Úrnál.
Azokra, akik hitét követni lehet.
Azért, mert azon az úton jártak, amelyet már Jézus is megtett.
"Én vagyok az út, az igazság és az élet..." Ján. 14,6. Ezt Jézus mondja.
Ma is hálával emlékezem azokra a napokra, amikor anyu mellett lehettem.
Arra, hogyan készített el egy gyermekét a vele való találkozásra.
Meg minket is, hogyan adott megnyugvást az elválásra.
Fáj az elválás, de jó tudni kimondani azt, "hogy legyen meg mindenben az akaratod."
3 megjegyzés:
Hm ... ahogy olvasom a bejegyzést, nekem is honvágyam lett...
Amit leirtal Anyuddal kapcsolatba azt en is ateltem a hugommal es valoban ugy van h faj a vallas de az UR ad erot es varjuk a viszontlatast az elorement szeretteinkel.Annuska Lonarol.
hiszem, hogy az Úr vigasztal titeket ebben a helyzetben, nem értjük mi, miért történik főleg ilyen fiatal korban, az Úrnál viszont megvannak a válaszok.
Megjegyzés küldése