Olyan szalagos fánkot, úgy ahogy Juci nénje készíti otthon Érszőllősön.
Ebben az a különös, hogy a fánk közepe üres mint a lufi.
Ő nagyon ügyes szakácsnő, sokat tanultunk tőle.
Én különösen sokat voltam náluk.
Volt, hogy ott is aludtam, onnan mentem iskolába, munkába.
Mindig szerettem vele lenni.
Nagy szeretettel volt irántunk, nemcsak a múltban, hanem még most is.
Az az őszinte szeretett és kedvesség ahogy fogadni tud és soha nem enged el üresen.
Ma sokat gondoltam rá, ahogy a fánkot sütöttem.
Az Úr áldja meg őt az özvegység éveiben.
4 megjegyzés:
nagyon jól néznek ki!!valami oknál fogva mikor palacsintát sütök eszembe jutsz,nem is tudom miért....))
miért? a nyáron igen csak sokat sütöttünk együtt kb. húsz személynek. Nekünk nem is maradt, azt sem tudjuk milyen volt!!!!!!!!!!megismételjük?
épp azért írtam!!!hát ha őszinte lehetek hiányzol:)MIKOR??????????????
Jutka, én nem tudok ilyen "üres" fánkot készíteni. nem írod le nekem, te hogyan készíted? (mindig arról álmodik a fiam, hogy ilyen üres fánkokat fogok pudinggal befecskendőzni, csak nem árultam el, hogy azért nincs még nálunk, mert a fánk közepe mindig tömött volt, ha mgsült...:D)
Megjegyzés küldése