A napokban lehetőségem volt régi kedves ismerőseimmel, távol élő még lánykori barátnőimmel csevegni keveset.
Különösen jót dumcsiztunk B. Adinával Margittáról .
A nyáron amikor otthon voltam felkeresett, egy egész délutánt töltöttünk együtt Érszőllősön.
A fájdalomban is velünk osztozott.
Köszönöm Adina.
Elég sok időt laktunk Margittán, sok minden köt oda.
Gyerekeink mindig visszavágynak.
Valahányszor arra járunk, a gyülekezetbe is elmegyünk, mert a gyerekek is vágyják ezt.
Ott született mind a három gyerekünk, a nagyok ott jártak oviba, iskolába is néhány évet (7, 3), meg a vasárnapi iskolába is.
Egy-egy kör szemlét is teszünk mindig régi városunkban, néhány apró változásra is rácsodálkozunk.
Ilyenkor volt kollégáimat is meglátogatom.
Mikor utóbb voltam bent, kicsit meglepődtem, mert a visszajáró betegek megismertek, rám köszöntek.
Egyik meg is kérdezte, hogy visszajöttem, dolgozok újra?
Ritkán sétáltunk a férjemmel kettesben régi lakóhelyünkön, de a nyáron kicsit nosztalgiáztunk. Kettesben fagyiztunk, majd az egyik szépen rendezett parkban hosszasan elbeszélgettünk a megtett útról.
A huszonegy évből tizennégyet ott éltünk.
Kegyelem minden év, minden nap. Hála érte.
1 megjegyzés:
Jo volt olvasni
Megjegyzés küldése