Néhány nap írogattam a naplót otthon is, aztán nem volt rá időm, erőm, kedvem se ...(most nem másolom be ide)
Haza, amikor anyuval együtt lehettem, beszélgettünk, terveztünk az örökké valóságba... amikor az Isten kegyelmét újra értékelhettem/ük a beteg ágya mellett.
Amikor a haldokló anyánk elköszönt tőlünk gyermekeitől, és ahogyan kér bennünket, hogy szeressük egymást és legyünk jók, bocsássunk meg neki mindent, majd később érkezett fiának mondja, hogy térj meg, térj meg fiam!
Hallom ahogy kéri a fájdalom csillapítót, amit kéri, hogy dörzsöljem a fájós csonttá soványodott hátát.
Amint nyög a fájdalom miatt, sokszor már szólni sem tudott ... olykor csak imahangfoszlányok hallatszottak: adj erőt, segíts át, légy velem ... ne hagyj el!
Én is ezt suttogtam. Légy vele, ne hagyd el, készítsd el, vidd haza ... országodba.
Kedves éneke volt a "Tarts meg Uram Jézus engemet", amit a temetésen is elénekelt az énekkar.
A prédikációban elhangzott, hogy a korai árvaság, a 35 évi özvegység és a hét árva nevelése, a betegség szelével szemben harcolt, amikor csak Isten volt az aki megtartotta. Hála érte!
El lehet ezt olyan könnyen felejteni? nem, nem tudom ... annyira friss még ...
Gondozni, ápolni mentem haza, nem temetésre.
Ruhát sem vittem az alkalomhoz illőet.
Haza sem jöhettem az idő rövidsége miatt.
A magassarkú cipő is nagyon kényelmetlen volt a temetésre, amit hamar cserélni is kellett.
De ezek mégis nagyon jelentéktelen dolgok a megtörténtekhez képest.
Örülök, hogy otthon lehettem.
Az utolsó négy nap már mind a hatan otthon lehettünk anyu mellett, Barna hiányzott csak.
Sokat beszélgettünk a testvérek, így felnőtten és őszesen másként ismerhettük meg egymást.
Huszonegy év óta ennyi időt egy folytában nem voltam a testvéreimmel.
Néhány napot még maradtunk mi a család otthon a szülői házban.
De az már nem olyan volt mint máskor.
Nem jött utánam, nem várt, nem szólított meg, nem beszélhettünk már vele.
Mégis a vigasztalás Tőle/Istentől van, Tőle jön, nem úgy magától van.
És a békesség is, amit Tőle kapunk most is.
szolgálat közben
a 7 testvér balról jobbra: Éva, én, Sándor, Kati, Ibi, Károly és Barna
a nagy család, hiányoznak az Ibi fiai Zsolt és Gergő, a Barna fia Martin és az Éva férje Dániel
a szülői ház egy része üresen
A képeket a távol élő rokonoknak és ismerősöknek (is) töltöttem fel.
6 megjegyzés:
vigasztaljón és pótolja hiányát hatalmas Istenünk!!!
nem tudtam konnyek nelkul elolvasni a bejegyzesedet,adja Isten, hogy nagyon szeressetek egymast a testverek es anyukad vagya valora valjon.
Tovabb is gondolunk Ratok!
Kedves Jutka.
Koszonom, hogy felraktad a kepeket. Bar csak ott lehettem volna. Egyutt erzek veletek a gyaszban, de ugyanakkor megvigasztalt, amit leirtal Emma nenem elkoltozeserol, hiszem, hogy benneteket is.
Oktoberben szeretnenk haza menni, ha az Ur megsegit es elunk, es reszt vennennk a Felix furdon rendezendo pasztor konferencian.
He lejottok Felixre, ott talalkozhatunk.
Az Ur veletek,
Janos.
En meg nem eresztem ugy mint te mert el az edesanyam,bisztos nagyon rosz es nehez kivanom hogy a draga Ur Jezus vigasztalyon es adjon erot neked(nektek)
Köszönjük imáitokat, együttérző szereteteket. Hatalmas az Úr, aki megerősített és meg fog erősíteni. És hiányt pótolni. Több idős nőtől kaptunk olyan ígéretet, hogy fogják pótolni az anya hiányt, az űrt.
János, mi is szeretnénk részt venni a Félixen, ott találkozunk. Írok neked néhány sort hamarosan.
Megjegyzés küldése