Még néhány levél vár megírásra. (A tied is Johanna, igyekszem vele.)
És készülni az ünnepre is.
Ma többek között leves tésztát gyúrtam, a virágos kertet rendeztem és még sok egyebet.
Ma itt volt nálunk két kislány, rájuk vigyáztam, az apukájuk itt dolgozik az imaháznál, nem volt kire hagyja őket, de mivel itt is sürgős a munka, megkért, hogy jöhetnének a lányai is?
A kisebbik (6 éves) azt mondta, hogy ő holnap ide költözik hozzánk, mert itt olyan jó!
Tetszett neki az emeletes ágy és kijelentette, hogy az lesz az övé és Jonatánnak meg Sámuelnek építsünk másik szobát.
De jó is lenne! Mármint másik szoba.
A női csendes napokra már nagyon rég beteltek a helyek, de még mindig szeretnének többen is jönni.
Sokan csodálkoznak, hogy lehet az, hogy a februári Szeretetben van közölve és néhány nap alatt telve vannak a helyek ?
Úgy, hogy akik egyszer lemaradtak, azok idejében jelentkeznek, ahogy kézbe kapják az újságot, nem tétováznak semmit, hanem igyekeznek mindent megtenni tenni annak érdekében, hogy a vonal fölé kerüljön a nevük. Ennyi az egész.
Az este női kör volt, mint általában most is többen voltunk, nagyon jó volt a beszélgetés, csak azt vettük észre, hogy az óra mutató nem akar hozzánk igazodni, ezért mi kell lépést tartsunk vele.
Max Lucado: Harc az óriásokkal
könyv alapján a Dávid életét tanulmányozzuk.
Péntek este érkezik haza Eszter is az ünnepre.
Már nagyon várom, hogy lássam.
Két hete mikor itthon volt nem találkoztunk, mert én nem voltam itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése