Karácsony

Az írásaimból könnyen megismernek azok is, akik amúgy kevésbbé vagy egyáltalán nem ismernek.
Pedig nem akartam nyilvános blogot.
Csak úgy le szerettem volna írni, a gondolataimat, a körülöttem zajló eseményeket.... , mint egy naplót.
De a blog mégis más mint a napló.

Nem rég dr. Vass Gergely testvér megkért írjak egy cikket az Üdvüzenetbe arról, hogy mennyire családi ünnep nálunk a karácsony.
Most kinyitom az ajtót, aki akar bejöhet, érezze jól magát nálunk.

Mennyire családi ünnep a karácsony?

Figyelem az embereket karácsony előtt. Lázban ég a város, az üzletek, a bevásárló központok. Ég az emberek pénztárcája is, mivel óriási a választék. De kevés az érték. Kísértést jelent a nagy áru felhozatal. Meg is lehet vásárolni felesleges dolgok sorozatát ajándékozás céljából, aminek soha senki nem veszi hasznát.

Egész évben futnak, rohannak az emberek, és arra gondolnak, hogy két-három nap alatt bepótolhatják az évi lemaradásaikat. Mert, hogy ilyen bőven van. Lehet a felnőttek, ezt nem érzékelik, de a gyerekek, igen. Van egy kis gyermekének, ami arról szól, hogy a gyermek azt kéri, bárcsak minden nap karácsony lenne, mert akkor mindenki otthon van. Egyik anyuka megkérdezte a kisfiát, mit szeretnél kapni karácsonyra? Azt válaszolta a gyermek, hogy szeretetet. Csak ennyit, nem többet. A szeretet ünnepén mi mást is kérhetne?

Sokan gyűjtögetik megspórolt pénzüket azért, hogy karácsony este meglepjék egymást a drágábbnál drágább ajándékkal. Sokszor csalódást is okoz az ajándékozás.

Nem erre vágytam, nem ezt kértem, ez nem illik hozzám, mondogatják magukban a megajándékozottak. Isten elküldte egyetlen Fiát a földre, hogy megajándékozza az embereket. Sokan nem fogadják el ezt a nagy ajándékot. Figyelembe sem veszik.

Szebbnél szebb terített asztal, díszes vacsora, finomabbnál finomabb fogások. Nincs ebben semmi rossz. Sokszor még a hangulatos dolgok is jó hatással vannak ránk.

Ó de hát csak ekkor veszik sokan észre, hogy eltelt egy év is, amióta a család együtt ülte körül a családi nagy asztalt?!

Nem mondhatom azt, hogy nálunk a karácsony csupán családi ünnep lenne, mindamellett, hogy nagyon szeretem a családi alkalmakat. Nem sikerül mindig együtt lenni karácsonykor. A szolgálatunk elején ezt nagyon hiányoltam. De ez nem jelenti azt, hogy nem ünnepelünk. Mondanám inkább úgy, hogy nekünk a karácsony inkább a nagycsaláddal, a gyülekezettel való ünnep.

Az év minden napján igyekszünk minél jobban kihasználni az időt arra, hogy mikor a család együtt van, örüljünk, játszunk, szeressük egymást. A betegségek arra is tanítottak, hogy minden nap ajándék. Miért ne használnánk ki ezeket, a lehetőségeket? Csak két napra szorítsuk az ünnep örömet?!

Amikor a gyerekek kicsik voltak, és a körzeten kívül laktunk, karácsony előtt egy-két nappal ünnepeltük meg a karácsonyt. Amikor már tehettük, vállaltuk az utazást is, hogy találkozzunk a testvérekkel, így együtt örültünk, ünnepeltünk.

Advent időszakában már a karácsonyi énekektől vidám a lakás és a szívünk is. Ezek azt jelzik, hogy készülünk karácsonyra. Ilyenkor több gyertyát gyújtok. Nem hagyományból, hanem mert szeretem a gyertyafényt, ha olvasok, emlékezve gyerekkoromra, amikor sűrűn elvették az áramot és gyertyafényénél sok kedves beszélgetés, játszás zajlott. Az is eszembe jut ilyenkor, hogy Jézus születését egy különleges csillagfény jelezte.

A fontos dolgok észrevételére nincs szükség óriási plakátra, kivilágításra.

Mikor még rokonainkhoz közelebb laktunk, minden karácsonykor testvéreinkkel, egy-egy alkalommal találkoztunk, legtöbbször a szülői háznál. Nagycsalád lévén az emlékek, csínytevések újra és újra említésre kerültek. Ez a távolság miatt ma már lehetetlen.

Ajándékvásárlás, ajándékozás már nélkülözhetetlen cselekedete az ünnepnek.

Mi is szoktunk ajándékot vásárolni egymásnak, de soha nem megyünk adósságba emiatt. Amire éppen szükség van, azt vesszük meg. Egy-egy ruhadarabot, iskolai kelléket, apró meglepetéseket. Sokszor mi készítjük el.

Volt olyan, hogy közös megegyezéssel semmit nem vásároltunk egymásnak, hanem olyan dolgokat vettünk, amik a háztartásban nélkülözhetetlenek. Tavalyelőtt kényszer hűtőszekrény csere volt, ezt mindenki használja. Beírtuk a karácsonyi ajándék számlájára.

Volt, hogy karácsony előtt több időt fordítottam a készülésre, sütés-, főzésre, mint kellett volna. Ezért fáradtabb is voltam.

Az elmúlt évben az adventi idő nagy részét kórházban töltöttem.

Ez igazi felkészülés volt az ünnepre. Karácsony előtt két-három nappal jöttem haza a kórházból, de még nem voltam elég erős ahhoz, hogy mint máskor készüljek az ünnepre. Nagyon egyszerű volt az étel, a sütemény. Mondhatom úgy is, hogy nagyon hétköznapi volt. Mindezek mellett talán ez volt Székelyföldön az egyik legszebb karácsonyunk, mert inkább lélekben készültünk, vagyis ez kapott nagyobb hangsúlyt.

Együtt volt a család szenteste, és olyan örömmel énekeltük ”Ím lejött a Messiás, és hozott szabadulást…” és örömmel mondtuk, mondtam, hogy nekünk és nekem is hozta.

Vágyam az, hogy Jézus születése napját úgy ünnepeljük, hogy aki a földre jött, akit ünnepelünk, velünk együtt Ő is nagyon boldog legyen. És ezt nem csupán egyszer egy évben, hanem minden nap, hogy életem is ünnep legyen. Ne felejtsük el az özvegyet, az árvát, az egyedülállót. Legyenek részesei családi ünnepünknek azok is, akik egyedül vannak.

Hogy legyen igazi ünnep az idei karácsony, nemcsak a szűk, hanem Isten nagy családja részére, aminek én is egy tagja lehetek. És ne hiányozzon Jézus Krisztus, az ünnepelt.

Kedves olvasó!

Hogyan várod karácsony ünnepét?

Mivel készülsz reá?

Ott leszel Isten családjával együtt az ünnepnapok alkalmain?

Lelki táplálékért oda ülsz-e most is az Ige asztalához?

Megosztod-e az Élő kenyeret testvéreiddel, másokkal?

Kívánok egy nagyon boldog és örömteljes karácsonyt mindenkinek.