Ötödik a fontossági sorrendben: önmagam
"Szeresd felebarátodat, mint magadat." Mt.19,19
Mindenkinek szüksége van az egyedül töltött időre: olvasás, tervezés, egyéni imádkozás, vagy éppen puszta gondolkodás - ez rövid idő legyen.
Amikor kicsik voltak a gyerekek, sokszor lehetetlen volt időt szakítani magamra.
Nem volt kire hagyni a gyerekeket.
Ahogy nőnek, több idő jut magamra, és erre szükség is van.
A nagy/nagyobb gyerekekkel is kell foglalkozni. Igaz, hogy másképp.
Egy séta a friss levegőn számomra felüdülés.
Meg olvasni.
Sokszor kikapcsolódás számomra a csend, még ha dolgozom is.
Ki lehet próbálni!
Nem elhanyagolni magam, a rendszeres tisztálkodás, a tisztességes szép öltözet.
Vagyis ápolni az Isten templomát.
Szánjunk időt magunkra is!
Hatodik a fontossági sorrendben: az otthonon kívül
"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet." Mt. 28, 19.
Istennek egyedi gyermeke vagyok, de rám is bízott munkát.
Lehet nem azt amit szeretnék, hanem azt amit megtudok tenni, eltudok végezni.
Tudom-e, hogy mit bízott rám Isten? - beteg látogatás, megsebzett szívű emberek vigasztalása, bátorítás, stb.?
Éreztem néha azt, hogy nem tudok annyi mindent végezni mint amennyit szeretnék.
Egy alkalommal megvigasztalt az Úr egy ige verssel.
"Különbözik egymástól az asszony és a hajadon.
A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében: a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessek a férjének." I. Kor. 7, 34.
Mennyit is dolgozok a konyhán?
A takarítással és a többi soha véget nem érő teendőkkel mennyi időt töltök el?
Akinek nincs családja ezt az időt mind megspórolja, másra fordíthatja.
Nekem ezt a kegyelmi ajándékot adta az Úr, hogy családom legyen.
És ennek nagyon örülök! Boldog vagyok!
És, hogy az Úrért végezhetem itt (értem alatta a lakást, főleg a konyhát) a nekem kijelölt helyen a munkám.
Csak egy eszköz vagyok ilyen módon abban, hogy az oda fel valókkal törődjem.
Férjem, gyermekeim - én is - oda fel valók az Isten országába.
De jó amikor kimehetek és az otthonon kivül is végezhetem szolgálatomat!
A "foglalkozás nélküli" asszony
"Foglalkozás nélküli", - olvastam útlevelemen,
s majdnem könnyes lett a szemem.
"Foglalkozás nélküli", - olvashattam.
Pedig ki él a földön hasznosabban!
Hivatása másokért élni, tenni,
kora reggeltől készen lenni,
s vállalni késő éjszakáig,
mi övéi javára válik.
Háziasszony, anya, feleség...
Mi más foglalkozás lehetne még?
Kedvenc ételek szakácsa,
csomagoló minden utazásra,
sebész, ha az ujjat tövis sebzi,
békekötő, ha igazat kell tenni,
szabó, ha a régit kell fejteni...
Üres az erszény? Pénzügyi zseni!
Lexikon: mindent észben tartani.
Varrónő, ha elszakad valami.
Mesék fáradhatatlan mesélője,
a házi béke őrizője.
Babadoktor, dekoráló, kertész,
cukrász, fodrász ... s a felsorolás nem kész,
mert mondhatnék én még címet sokat,
de miért gyötörjem a nyomdászokat?
Áldásul teremtett asszonyszívek!
S ők a "foglalkozás nélküliek"?!
(ismeretlen szerző)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése