November 1

Nem tudtunk haza menni halottak napjára.
Míg Biharban laktunk, mi is kimentünk a temetőben, de soha nem gyújtottunk gyertyát.
Nem élőhitű keresztyénekhez illő cselekedet.
Mert aki elment az élők sorából, annak nincs már szüksége világításra.
Ezért nem tesszük.
Hanem a sírokat rendbe tettük, hol mi, hol pedig a testvéreim és anyu.
A férjem oldaláról ezt legtöbbször a sógornőim tették és teszik.
Néhány év óta ebből teljesen kimaradtunk. A távolság miatt is.
Inkább az emlékeket idézzük fel, ki mire emlékszik, milyen jó dolgot tanult az elhunyttól.
Olykor gyerekeinknek válaszolunk az elmúlással kapcsolatosan feltett kérdéseikre.

Ma itthon igyekeztem takarítani, és főzni vasárnapra is.
Megfőtt a húsleves. Töltött fasírtot készítettem.
Olyan rég nem csináltam már, hogy szinte már kérdezni is akartam valakit, hogyan készül.
De aztán csak kibogoztam valahogy a receptet.
Sámuel segített felásni a zöldséget, meg is takarították Jonatánnal, és a helyére került.

Még nem térek nyugovóra, mert van tennivalóm.
Készülök az imanapra is, amit hétfőn a körzet közösen tartunk.