2008. november 26., szerda

Gyermekünk szeretet-nyelve

Jó ha a gyermekinket elhalmozzuk mind az öt szeretet-nyelvvel.
Ahogy nőnek kitisztul, ki milyen nyelvet "beszél".

Az elismerő szavak csodát tesznek a gyermekeknél, nemcsak kicsi korban amikor járni, beszélni tanulnak, hanem nagyobb korban is.
Sokszor tesznek jó dolgokat, ilyenkor ne sajnáljuk tőlük az elismerő szavakat, mert ezek nagyban elősegítik növekedésüket és sikereiket.
Szombaton pl. nálunk a fiuk főztek, nagy örömmel tették, én csak besegítettem.
Nagyon örültek az elismerő szavaknak, és annak, hogy jó étvággyal fogyasztottuk főztjüket.

A velük töltött minőségi idő áldás számukra, amikor a szülök együtt játszanak, olvasnak velük stb.
Hosszú lenne a felsorolás mi mindent lehet közösen végezni velük.
Fontos, hogy mi szülők legyünk mindig elérhető közelben.
Örömüket, bánatukat nekünk mondhassák el.
Amikor az első gyereket vártuk, beszéltünk férjemmel arról, hogy nem szeretnénk, ha a bölcsődébe hordanánk gyerekeinket.
Megegyeztünk abban, hogy akárhány gyerekünk lesz, megteszünk mindent azért, hogy mi neveljük őket.
A tavaszi csendes napon egy édesanya(Borika) felolvasott a már kirepült gyermek(ek) leveléből.
Elismerő szavakkal fogalmazták meg azt, hogy milyen jó volt nekik a testvéreivel együtt az, hogy a család sok időt töltött együtt.
Mert most ahogy felnőttek ezekre az alkalmakra örömmel emlékeznek vissza, és nem arra, hogy milyen bútor volt a lakásba, mennyire volt rend stb.
Nagyon tetszett, valóban olyan legyen az időtöltés velük, hogy szívesen emlékezzenek az otthon légkörére.

Az ajándékozáshoz nem kell feltétlenül sok pénz.
Emlékszem még azokra a történetekre amit az idősek meséltek nekünk gyerekeknek, hogy milyen játékaik voltak annak idején.
Szájtátva hallgattuk, hogy a semmiből is játékot készítettek.
Nekünk sem volt sok gyermekkorunkban, de nem ettől voltunk boldogok.
Nem vagyok az ajándékozás ellen, de a gyerekek nem a drága ajándékokra vágynak, hanem arra, hogy a szülő saját magát ajándékozza neki, meg a szeretet amellyel a szülő ajándékoz.
Idejét, már ha van.

Gondolkodtam nemrég azon, hogy mindig szívesen tettem a dolgom?
Ha összeszámolnám, hogy hányszor fürdettem, öltöztettem, tisztába tettem, etettem, cipőt bekötöttem, az éjszakázások ... nem sorolom.
Sok lenne, de milyen jó, hogy tehettem és tettem.
És tudom végezni, igaz most másként.
Ahogy nagyobbak a gyerekeink, a szívesen végzett munka vagy bármi amit értük teszünk nem hiábavaló.

"A kutatások kimutatták, hogy azok a kisbabák, akiket gyakran megölelnek,(testi érintés) érzelmileg egészségesebben fejlődnek, mint akiket elhanyagolnak."
Szükségük van az ölelésre, simogatásra még a nagyobb gyerekeknek is.
A múlt héten Eszter lányunk Marosvásárhelyről Bukarestbe ment, mivel régen nem láttam, arra gondoltam kimegyek a vonathoz, csakhogy lássam.
Jonatánnal tudtunk kimenni ketten.
Két percet állt a vonat az állomáson.
Nem sok idő volt, de amikor meglátott, leszállt a vonatról, hogy átöleljük egymást.
Még másik nap is hívott telefonon, hogy mennyire örült, hogy kimentem, és megpuszilhattam, átölelhettem. Én is örültem neki.
Szerezzünk örömet gyermekeinknek, szeressük őket, imádkozzunk sokat értük.

"Mikor a családtagok egymás szeretet-nyelvén kezdenek beszélni, az mindig jó hatással van a család érzelmi légkörére."

Mai gyermekek hálája

Mi csak a mesékből tudjuk, mi a szükség,
mert a valóságban sosem éheztünk még.
Ruhánk, cipőnk mindig volt, amennyi kellett,
sosem fagyoskodtunk hideg kályha mellett.

De jó, hogy ez így van! Legyen hála érte
korunknak, mely a jót ránk ily bőven mérte!
Mégis akkor lennénk igazán hálásak,
ha sosem éreznénk magunkat árváknak.

Szüleinktől csak ezt halljuk, mi gyerekek:
"Megint nem érünk rá játszani veletek,
mert pénzt kell keresnünk autóra, lakásra,
új bútorra, tengerparti utazásra,

no meg játékokra és meséskönyvekre!"
Elhisszük, hogy jó ez, szükség van minderre.
Mégis jobban tudnánk örülni mi annak,
amikor szüleink nekünk időt adnak.

Időt az övékből és türelmet hozzánk.
Jobb ez nekünk, mintha a pénzüket hozzák.
Akkor lennénk tehát igazán hálásak,
ha ilyen alapja lenne hálánknak.

Jobban felfigyelnénk akkor az Istenre,
akinek Jézusban ránk is volt ideje.
Jobban hinnénk akkor, hogy nagy jövő vár ránk,
s mindezért akkor lesz igazi a hálánk!
Balog Miklós


3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Te Jutka.

Olyan szépen írsz. Kedvem támadt nekem is könyvbemutatót feltenni a blogra.
Még nincs fenn, de az ötletet már megkaptam tőled. Hamarosan megjelenik az első könyvbemutatóm.
János, chi...

Névtelen írta...

Nem könyvbemutatónak szántam, hanem amit megértettem csak azt szerettem volna papírra vetni, naplóba írni.
Amit most olvasok az is nagyon jó könyv, csak meghaladja a szókincsemet.
várom az írásod, amúgy sokszor hozzáfogtam, hogy commentet írjak az utólsó bejegyzésedre...
Jutka.

Névtelen írta...

Az utolsó bejegyzésemben feltett kérdést nem könnyű megválaszolni. Ez a nehéz kérdések kategóriája. Nem csoda ha többször is nekifutottál. Annál inkább kiváncsi vagyok a válaszodra.
Írd meg.
János.