Tartalmas napom volt ma is.
A reggeli órákban a konyhában végeztem a dolgom, főztem és közben vendégeink is voltak.
Egy alapos bevásárlásra is szükség volt, mert kiürült a hűtő, meg a kamara.
A család orvos hivatott át, (mert hogy szomszédok is vagyunk), hogy az oltásokat adja be a család tagoknak.
Én nem igényeltem, Zolinak meg hazaküldte, hogy adjam be.
Őt kapja a gripa horogra legtöbbször.
Nem is csoda, sokat van emberek között, akármilyen nagy a járvány, ő megy.
Ma este Jonatán unszolására, egy nagyon régi ígéretemnek tettem eleget.
Tanított pingpongozni.
Annyira kedvesen hívott, vonszolt, hogy nem lehetett ellenállni.
Az alapokkal kezdtük. Szerinte. Ütögettem, úgy ahogy.
A tanulásom közepette és a végén ki jelentette a fiunk, hogy:
-anya ez nem palacsinta sütő, hanem pingpong ütő!
Pedig sokkal könnyebb, mint a palacsinta sütő! és vigyázni sem kell, hogy leég a harapnivaló!
Megígértem, hogy megtanulok. De örült neki.
Nem is olyan rég úszni tanítottak, Márta, meg Anikó és a férjem.
Nem adom fel egyiket sem!
Ma este még olvasni szeretnék, és a vasárnapi gyerek órára készülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése