A szombati bejegyzésre egy régi barátnőnk, volt margittai lakos is szomorúan reagált.
Egy verst is küldött Gyöngyikére emlékezve.

Nehezemre esett

Szomorú hírt kaptam a napokban

Egy kedves ismerosomet az Úr hazahívta.

Telefon száma mobiltelefonomban volt,

Tudtam már hiába hívom, nem válaszol.

Nagyon nehezemre esett, hogy kitöröljem,

Hogy tudomásul vegyem ő már nincsen.

Az Úrnak szolgálóleánya volt,

Maga után kedves emléket hagyott.

Elgondolkoztam, hogyis van ez?

Egyszer majd kitörölik az én nevemet.

Szolgaltam-e hűen az Urat?

Mert csak az lesz ami megmarad.

És reád, hogy fognak emlékezni?

Igyekeztél a lélek gyümölcsét teremni?

Ha majd a mobiltelefonból ki is törlik nevünket,

Legyen beírva az Életkönyvébe!