Ma is tőle volt, és minden napra csak tőle várom/várjuk a jövőben is.
Hosszú és fárasztó napok vannak mögöttünk.
Menyegzőbe voltunk szombaton, vasárnap Berettyószéplakon és Érszőllősön, majd a család tagok közül többeket meglátogattunk, testvéreink közül, akikkel jó volt találkozni.
Még a kocsi is beteg lett, javításra szorult.
Ma korán reggel indultunk haza, Marosvásárhelyen megálltunk, hogy Eszter elfoglalja a helyét az egyetemen.
Amikor haza érkeztünk Jonatánt elvittem a családi orvoshoz, aki azonnal beutalta a kórházba. Nagyon nehéz szívvel maradt, én is úgy hagytam ott.
Soha nem volt még kórházba, csak látogatni.
A krokodil könnyek engem is meghatottak, amit nem mutathattam ki, nehogy még nehezebb legyen neki.
Megkapta a kezelést is.
-Nem akarok itt maradni egyedül- mondta.
-Akkor jó, meghívjuk az Úr Jézust, hogy jöjjön ide melléd és maradjon itt veled!
-Imádkozhatok én?- kérdezte.
-Hogyne!
Mindketten imádkoztunk.
Amikor vissza mentünk, hogy vigyünk neki még amire szüksége van, már nyugodtabb volt.
Holnap már többet fogok tudni, hogy mi van vele.
Segítségünk az Úrtól van és lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése