Napjaink

Az elmúlt héten pénteken a fiukkal elmentünk a Szent -Anna tó közelébe kirándulni.
A levegő illata is más, a madarak éneke, a tücsök zenéje, a szél fújta fenyők suhogása, az ég kékje a kicsiny felhők mintázata a Teremtő Isten keze munkáját dicsérik.
A jókedv, játszás után szalonna sütés is volt. Igazi kikapcsolódás.

Elmentünk Bálványosra is. Hááááát szomorú volt látni, hogy a valamikor zsúfolásig megtelt kezelő központ romokban hever, az épület falai, a tető, sem ajtó, sem ablak, egyetlen ember sincs már ott. Hogy lehetett egy ilyen helyet elhanyagolni, kiüríteni??????
A földből jövő gyógyvíz senkinek sem kell már. Vagyis kellene de elhanyagolva, begazosodva, ott a kietlenbe..... Talán valaki egyszer rátalál és hátha újra ....... és nem is írom tovább. annyira elszomorított a látvány. Nehémiás jut eszembe.

Sok elintézni való volt az utóbbi napokban.
A gyerekekkel a fogorvoshoz, majd a fogszabályzó specialistához mentünk, még ma is vissza vagyunk rendelve Jonatánnal.
Vizsga vizsga hátán van/volt gyermekeinknek, különösen Eszternek. Velük együtt izgulok én is. De ami a legtöbbet tesz/tett, az az ima, amit tehetek értük.

Földi epret is vettünk, jó sokat (20kg!!!!), ebből főztem dzsemet.
Majd szirupot is készítettem, ezért édes lett a szánk, meg a padló, meg a tűzhely, meg az egész konyha!!!!!!!

Egy könyvet olvasok most. PhilipYancey : Meghökkentő kegyelem (könyvajánló)

"a kegyelem előfeltétele a tökéletlenség - a fény csak a repedéseken képes keresztülhatolni..."


Anyu megint a kórházba van Váradon. Egy kisebb műtétet is végeztek, ami sikeres volt. Hiszem, hogy hamarosan felépül, meggyógyul. A testvéreim minden nap bemennek hozzá, jó kezekben van. Isten kezében.