Nagyon vágytam már ki a szabadba, minden nap sétálok egy órát, de olyan helyre vágytam, ahol csend van.
Kovásznán voltunk, többek között a volt Ceausescu kastélynál.
Még eddig nem láttam. Most is csak kintről.
Nagy hó volt és (van), így kellemes idő a szánkózásra. Ha jól emlékszem kb. 20 vagy még több éve, hogy nem szánkóztam. ( amikor a gyerekek kicsik voltak, sokszor húztam őket a szánkón de az nem ilyen volt). Újra gyermeknek éreztem magam. Nagyszerű dolog felszabadultan felelősség nélkül kikapcsolódni.
A gyerekek húztak, toltak, csakhogy anya szánkózhasson.!!! Még fel is borultam néhányszor, de akkor is jó volt.
.......akik útszélre heveredtek.....(így jár aki régen szánkózott)
Még hógolyóztunk is, mint a gyerekek. Nagyon jó volt az idő is, a kedv is. Volt nevetés is bőven. A friss levegő nem cserélhető fel semmivel, különösen Kovásznán.
Kár, hogy az ilyen alkalmakra nem tudunk szánni több időt, mert azért a kikapcsolódásra nagy szükség van, erre legjobb a legjobb a természet. Isten keze munkája látható minden csepp vízben, a fenyőkben, a hó fehérségében, a zúzmarában stb.
Egyre erősebbnek érzem magam. Ezért Istené legyen a dicsőség.
Ma megsütöttem a Jonatán szülinapi tortáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése