2007. december 31., hétfő

Hűséged végtelen, Istenem

Ha arra gondolok milyen hatalmas Istenem van, csak ámulok újra és újra.
Csak egyetlen egy nap mennyit foglalkozik velem személyesen, a családommal.
Azzal a sok millió emberrel akik a földön élnek.
Ígéretéhez hű maradt mindeddig. Szeretnék én is hűséges lenni.
Azt ígérte, minden nap velünk lesz a világ végezetéig.
Ebben az évben minden nap oltalmazott, védett, vezetett, megtartott, kegyelmes volt hozzám.
A sor hosszú lenne, ha mind felsorolnám, mit tett velem................................................................ .
Hogyan köszönjem meg?
A szó kevés. Az életem, szolgálatom legyen hálaadás.
Legyen Isten áldása minden napomon.

2007. december 28., péntek

Szánkózás

A tegnapi nap folyamán pihenni próbáltunk a család.
Nagyon vágytam már ki a szabadba, minden nap sétálok egy órát, de olyan helyre vágytam, ahol csend van.
Kovásznán voltunk, többek között a volt Ceausescu kastélynál.
Még eddig nem láttam. Most is csak kintről.
Nagy hó volt és (van), így kellemes idő a szánkózásra. Ha jól emlékszem kb. 20 vagy még több éve, hogy nem szánkóztam. ( amikor a gyerekek kicsik voltak, sokszor húztam őket a szánkón de az nem ilyen volt). Újra gyermeknek éreztem magam. Nagyszerű dolog felszabadultan felelősség nélkül kikapcsolódni.
A gyerekek húztak, toltak, csakhogy anya szánkózhasson.!!! Még fel is borultam néhányszor, de akkor is jó volt.

.......akik útszélre heveredtek.....
(így jár aki régen szánkózott)

Még hógolyóztunk is, mint a gyerekek. Nagyon jó volt az idő is, a kedv is. Volt nevetés is bőven. A friss levegő nem cserélhető fel semmivel, különösen Kovásznán.
Kár, hogy az ilyen alkalmakra nem tudunk szánni több időt, mert azért a kikapcsolódásra nagy szükség van, erre legjobb a legjobb a természet. Isten keze munkája látható minden csepp vízben, a fenyőkben, a hó fehérségében, a zúzmarában stb.
Egyre erősebbnek érzem magam. Ezért Istené legyen a dicsőség.
Ma megsütöttem a Jonatán szülinapi tortáját.

2007. december 25., kedd

Karácsony

..."Mert született néktek ma a megtartó, ki az Úr Krisztus, ..."
Boldog vagyok, hogy az én megtartóm is a Betlehemben megszületett hatalmas Király.
Ma temetés volt. Gyülekezetünkből egy idős testvérnő költözött el, idős Barabás Irma.
A körzetben legátus van, Dóczi Tibor.
Mire vége lesz az ünnepnek alaposan ki fog fáradni ebben a nagy körzetben. Erősítse meg az Úr őt is, és azokat is aki Isten Igéjét hirdetik. A férjemet is.
Isten Igéje munkálja a szívemet/szíveket ezen az ünnepen is.
Áldott ünnepet kívánok mindenkinek.

2007. december 22., szombat

Advent

Miután hazajöttem a kórházból, az adventi koszorút is elkészítettem. Vasárnap/ holnap reméljük égni is fog mind a négy gyertya.Többet dolgoztam ma, ki is fáradtam, úgy, hogy most már le is kell feküdnöm. Minden este egyet sétálok, ami nagyon jót tesz.

2007. december 20., csütörtök

Csak előre

Még mindig gyenge vagyok, de ma már ahhoz képest elég sok mindent végeztem. Este a biblia órán is voltam, nagyon jól esett Isten Igéjét hallgatni, szeretném a gyakorlatba is ültetni.
Milyen jó, hogy az Úr gyermeke vagyok, hogy megújított, és az Ő Igéje számomra gyógyszer és táplálék is. De minden szem gyógyszert hittel veszek be. Remélem, valamelyik nap már megbirkózom azzal, hogy részletesen is írjak.

2007. december 18., kedd

Újra itthon.

Hála Istennek, ma hazajöttem a kórházból, jó itthon lenni tíz nap után a családommal. Még fáradt vagyok, de rövidesen írni fogok. A fáradtság mellett nagyon hálás vagyok Istenemnek, hogy a nagyon nehéz napokon nem hagyott el, hanem hordozott.

2007. december 1., szombat

Advent

Még nincs adventi koszorúnk, hadd legyen most itt ez a kép.
Mintha csak most lett volna karácsony, hamar elröppent ez az év.
30 nap van már csak ebből az évből, és még négy gyertyát is gyújthatunk, meg készülődhetünk az ünnepekre.
Ennyi csak?
Nem.
Sokkal többet jelent számomra az advent.
Készülni, mert Jézus visszajön értünk. Ezt az év minden napján tenni kell.
Sem a napját, sem az óráját nem lehet tudni mikor jön értünk vissza.
Legyünk készen, legyek kész az Ő eljövetelére.
Amúgy a gyertyákat nagyon szeretem, amikor olvasok, vagy épp egy-egy romantikus vacsora alkalmával üli a család körbe az asztalt.
Mikor gyertyát gyújtok, mindig arra gondolok, hogy a világosságra milyen nagy szükségem van, igényelem, mert nem látok a sötétben.
Meg arra is gondolok, hogy a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.
Jézus is várja, hogy a fényem világítson, hogy utat mutassak az embereknek.
Az adventi időben ezt szeretném tenni: a világosságából kapjak, és a világítsak, várjam Őt, az én drága Megváltómat.