Hétfő

Új hét, újabb kihívások. 

Sok tennivaló, szervezni való.

Siker és csőd volt a tegnap délutáni gondolat. Néhány mondatot idézek a magyarázatból.

"Uram, őrizz meg minket mindenütt! Őrizz meg a völgyben, hogy ne zúgolódjunk a Te megalázó kezed ellen! Tarts meg a hegyen, hogy ne szédítsen meg a magasság! .... Őrizz a munkában, őrizz a szenvedésben! Őrizz a harcban és őrizz a pihenésben! Őrizz meg Istenünk, minden körülmények közt, mert mindenütt Rád van szükségünk!" C.H.Spurgeon

A siker szó hallatán felkapják fejüket az emberek, mindenkiben ott van a vágy a siker után. Sikeres vállalkozónak, üzletembernek, orvosnak, tanácsadónak, pedagógusnak stb. lenni. Ez inkább pozitív jellemvonás, mint negatív. Hát a siker mindennek a kulcsa! - hallottam már sokszor. A csőd szó is ismerős a jelenkorban, sok vállalkozás jelentett már csődöt. 

Vágyam az, hogy Isten kezében legyek, az Ő védelme alatt, hogy maradjak gyermeke. 

A fenti idézet imádságom is.

Kisebb és nagyobb sérülések

"És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind ..." 1 Kor. 12,26

minden konyhában/családban megtörténnek. 

A fenti verset jobban megértettem egy sérülésem kapcsán. Szombat reggel nagy sietséggel láttam neki tennivalómnak, hiszen a napi munka mellett az öt napos távollétem is pótolnom kellett. Ezért nagyon gyorsan akartam mindent végezni. Csakhogy, egyik legéletlenebb késsel történt a sérülés, amint a húst szeleteltem. Egyik ujjam jól megvágtam, vagyis lekanyarítottam egy darabot, jó mélyen. Nem erről akarok írni, mert hiszen ez idővel begyógyul, talán a helye marad, hanem arról, hogyan reagált a testem erre a sérülésre. Azonnal a torkomból egy jaj hang jött ki akaratlanul. A szememből könnycseppek gördültek ki, a lábam összecsuklott és az egész testem remegett, együtt érezve a sérült ujjammal. Pedig egyiket sem akartam. Az egész testem együtt érzett a fájdalmammal. Miután elláttam, bekötöztem még fájt minden mozdulatra, de nem tettem félre, hogy gyógyuljon, hanem tovább kellett dolgoznom. Próbáltam megkímélni kissé, de lehetetlen volt. A meggymagvallás nem a legjobb terápia volt egy fájó hüvelyk újnak, meg a takarítás, mosogatás, stb. De a többi taggal együtt dolgozott. Ez egy gyenge hasonlat, hogyan fáj a test bármelyik tagjának szenvedése a többi tagjának.  

Vannak könyvek

amit többször átolvasok. 

Az elmúlt nap kezembe vettem " Ahogy szeretni érdemes" című könyvet. 

Amikor időm van, olvasom, nagyon tetszik.

Szeretem a mezei virágokat is. Néha szedek egy csokorra valót. 

Senki nem gondozza, mégis annyira szépek.

Vasárnap

Az egész hét nagyon zsúfoltra sikeredett. Az elmúlt időben sokat utaztam, és csak fürdött a lelkem a sok szép útszéli virágokban, ezáltal is fentről üzentek számomra.

Tegnap volt nagyobbik fiunk ünnepi záró alkalma. 

Ma a gyülekezetünkben gyermeknap volt, közös ebéddel és sok-sok szép pillanatokkal, ami sokunk szívébe nyomot hagy. Öröm volt látni a gyermekeket az ő napjukon vidámnak, felszabadultnak lenni. Nagy társaság volt, a kicsik is nagyon jól bírták.  Hiszen gyermeknap van ma!

Premier volt! Hála érte!

Mi a fájdalom?

Sokszor feltettem e kérdést, amíg nem szembesültem vele, gyerekként, fiatalként. Bár abban a korban is van fájdalom, sokaknak bőven kijut belőle.  Ha csak egy fogfájásra, hasfájásra, lábfájásra netán izomlázra, vagy egy műtéti beavatkozásra ha gondolunk. Van ami mély nyomot hagyhat egyesekben. Különböző testrészünknek jellegzetes fájdalmai vannak. Melyik anya tudná a szülési fájást összekeverni más fájdalommal? A lüktető fogfájást is nagyon jól meg lehet különböztetni a felhorzsolt, sérült testrészünk fájdalmától.  A szív fájdalmát  azonban nem lehet hasonlítani vagy azonosítani más fájdalommal. Vannak olyan fájdalmak, amelyeknek nincsenek szemmel követhető jele. A reumatikus betegségeknek semmilyen látható nyoma nincs, de mégis borzasztó fájdalommal jár, minden mozdulat, lépés. Van aki magának is okoz fájdalmat, van aki másnak, vagy van akinek ezzel együtt kell élnie. A fájdalom  az az érzés, amit ha lehet elkerülnénk, kikerülnénk nagy ívben. Magam is így vagyok ezzel. De nem került el az életben engem sem a fájdalom, sem fizikailag, sem érzelmileg. A fájdalmat ellenségnek tekintjük, pedig sokszor kell, hogy azok megerősítsenek. Egy kedves barátnőm mondta nekem nemrég, hogy: az amiben nem pusztultál bele, abban fogsz megerősödni. Csendben csak reménykedem. Viszont tudom, hogy a fájdalom nagyon legyengít. Amikor a test legyengül sokféle betegség lesben áll. Ilyenkor kellenének az igazi segítségek, akik nem hagyják magára azt aki szenved. A háborúban a gyengéket, már csak kiszolgáltatták a pusztulásra, mert kinek kellettek? Mert nem volt idő az ápolásra, kötözésre, törődésre.

"Istenem, kérlek, hogy a fájdalomban, betegségben levőknek legyen pártfogójuk, segítőjük, hogy újra talpra álljanak, megerősödjenek. Ne szolgáltasd ki őket a gonosznak, aki arra vár, hogy tönkre menjenek. Hadd találjanak enyhülést nálad."  ... és hangtalanul csak suttogom a neveket ...

Hétfő

"Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat." Hós. 6,6
Ezt az igét néhány napja olvastam. A szeretet fontossága van kiemelve. Pedig annyiszor hallottuk már, olvastunk róla, szép szavakba tudjuk bújtatni. Mégis annyi szeretetre éhes ember van körülöttünk, akik csak arra várnak, hogy szeretve legyenek. Kitől tanulhatunk?  Attól aki a Szeretet. Aki bemutatta, hogy milyen az igazi szeretet.  Nagyon pontos leírás van róla, utasítás, hogyan szeressünk, mégis a gyakorlatban sokszor mellé húzunk. Hajlamosak vagyunk inkább tenni valamit hamar, mintsem szeretni, megállni, meghallgatni vagy elhallgatni. Vagyis áldozni is lehet szeretet nélkül. Ez pedig mind hiábavaló. Tetszik a szeretet himnusza.
A vers második részében az istenismeret lényege van említve. Jó, hogy nincs kódolva az Isten ismerete. Valaki a következőt mondta: "Isten egészen másként mutatkozott be nekem, mint ahogy mások mutatták be."  Akik ismerjük Istent, mutassuk be Őt hitelesen másoknak, hogy megtalálják a Szeretetet.