Nézem

az esti hálaadó Istentiszteletet miközben vasalok. 

Egy hit harcos érkezett a célba. 

Legyen a vigasztalás mi Urunktól a gyászolóknak!

A találkozás

számomra mindig olyan meghitt belső érzés. Megmagyarázhatatlan. Magamhoz ölelni azt akit már rég láttam, érezni a szíve dobbanását. Megint érzelgősnek tűnhetek, de nem tehetek róla, hiszen anya vagyok. És az anyák jól tudják milyen érzés ez. Igyekszem a holnapi teendőkből is ma előre dolgozni, mert holnap megyünk Szatmárnémetibe a temetésre. Isten adjon megnyugvást, erőt, békességet a gyászoló családnak. Mindanyiunk előtt  példa a Vékás család, hogyan mentek végig a betegség ezen útján. Méltósággal, hittel jártak. 

Este

már együtt lesz családunk hosszabb idő után. Várjuk nagyon haza E.-t.

Az este néhányan összegyűltünk a nők közül, hogy a szombati konferencia után még beszélgessünk, imádkozzunk. Majd adventi asztali díszeket is rakosgattunk/illesztettünk. Addig a férfiak nálunk beszélgettek, férfiköröztek. Edit köszönjük, hogy meghívtál! Ma este nem tudok menni a fiatal nők alkalmára, ahol a szeretet nyelv tanulmányozása van soron. (pedig nagyon jó lenne...)

A reggeli

sötét, borús idő után gyönyörű napsütés, enyhe szellő  és eső váltotta egymást. De szép.  Legyen így a szívemben is mindig, a rossz hangulat soha ne tartson sokáig, hanem legyen ragyogó, vidám. Erre igyekszem, törekszem. 

Vasárnap bemerítés lesz a gyülekezetben, délelőtt 10, délután 16 órai kezdettel. Vendég lp. Bodor Sándor tv. aki feleségével jön, Rátonban is együtt voltak a hálanapon.

Szükség

volt egy bevásárlásra is a konyhára. Jövet Kolozsvárról megálltunk Zilahon. Itt is mindent meglehet vásárolni és tényleg bőséges választék van mindenből, de vannak bizonyos termékek amiket jobban szeretek megvenni a nagy üzletekben, mert takarékosabb. Az este újra találkoztunk a fiatal nőkkel, jó volt veletek. Ma szabad nap van fiainknak a suliban, eldöntöttük, hogy kimegyünk a szabadba, vajon sikerül?????? Holnap konferencia Zilahon, mi is megyünk többen. Közben készítenem kell a szakdolgozatomat is, rohan az idő és sürget a feladat(ez utazgatást jelent). Jonatánnal még kell menjük orvoshoz.(talán Debrecen?) És nem sokára karácsony. Vége az évnek. (na egy újabb vázlat)

Arról

beszélgettünk hétfő este a lányokkal,  hogy hogyan időzít Isten.

Ma megint azt tapasztaltuk, hogy Isten időzítése számunkra egy csoda volt. Kitalálni, egyeztetni sem lehetne, ahogy Isten dolgozik. Nahát ezért Hatalmas Ő. Örültünk neki, mert Kolozsváron bejutni egyik másik orvoshoz, professzorhoz nem egyszerű dolog. De nekünk az volt, mert Isten nagyra tárta előttünk az ajtót. Nem a mi érdemünk. A gyomortükrözés kissé megviselte Jonatánt, pihenni óhajt. Minket kiküldtek, tolmácsot hívtak neki, úgy végezték. Mikor behívtak és meglátott bennünket azt mondta, hogy soha többet nem engedi, hogy lenyomják a torkán azt a csövet. Nem csodálom. Szívesen vállaltam volna helyette, de nem lehet. Majd egy másik orvosnál is jártunk, még nem tisztázott egészen a diagnózis. 

Várom

haza a férjem. Ma is sok apró üzenetet kaptam.  Hálás vagyok azért, hogy részese lehetek a közösségünknek. 

Ma reggel 9 órától a gyerek tanítók találkoztunk, terveztünk, beszélgettünk, imádkoztunk. Az egyik gyerek csoport az ötből ma délután szolgált, ügyesek voltak.

A lányoktól is megkaptam a holnap esti témát, hm... hát nem egyszerű. Bízok abban aki már számtalanszor megsegített/kisegített.