2010. június 22., kedd

Nincs

gáz, mert a városon kívül egy fővezeték szét robbant.

Tegnap semmit nem főztünk, hideget ettünk ittunk.

Mindenki a városban. Lezárták a fő vezetéket a lakásoknál a biztonság végett.

Ma reggel összeszerelte férjem a kétkarikás aragáztűzhelyet, gázpalackkal használhatjuk.

Tegnap is sokan jöttek hozzánk segíteni, elköszönni. 

A gépet szedi szét a férjem, viszontlátásra/írásra új lakóhelyünkön.

2010. június 21., hétfő

Vasárnap

Tömény és szomorú nap volt a tegnap. Reggel Sepsibükszádra mentünk. Minden harmadik vasárnap ott van/volt a férjem. Tele volt a gyülekezet, a végén a közös ebéd volt a Szabó család lakásuk alagsorában. Mikor hazajöttünk, már itt gyülekeztek a nők, hogy estére a szeretetvendégséget elkészítsék. Szokatlan volt nekem, mert már nem én szerveztem. Akik itt voltak, mindenkit áthívtam egy kávéra, körbeültük szerény kis asztalunkat. A kávét is poharakból ittuk, mert már a csészék elvannak csomagolva, de mit számított az? olyan finom volt mint máskor a csészéből, talán még jobb is, mert mi együtt voltunk és nekünk ez volt a fontos. Este elköszöntünk itthonról is, hogy mit érzek? nem tudom leírni. A székelyföldi lelkipásztorok közül többen is eljöttek, a feleségek is. Még sokáig beszélgettünk a Novák és a János házaspárral. Eszter nem tudott hazajönni, a vizsgák  miatt.  

Nem tudom mikor fogok még írni, mert sok a tennivaló, meg lehet internetünk sem lesz már. Ha lesz mindkettő, bekukkantok.

Szerda reggel jönnek értünk, felpakolunk és megyünk.

Most miden vázában virág, körülöttünk sok ajándék amit a testvérektől kaptunk és magunkkal viszünk, de a szívünkben kitörölhetetlen emlékek, ajándékok vannak, amiket mind tőletek kaptuk. Áldjon meg titeket az Úr! Hogy ti mennyire tudtok szeretni, ragaszkodni! Örülök annak, hogy Dóci Tiborékat is ilyen szeretettel fogják fogadni, szeretni. 

A beiktatás Krasznán július 11.-én lesz.

2010. június 19., szombat

Semmi


különös nem történik velünk. Az új megszokott napokat éljük. Mondogatjuk is, hogy most itt ez az utolsó alkalom, többet ide nem jövünk/megyünk, nem találkozunk/beszélünk és hasonló mondókák. A tegnap többen is meglátogattak, beszélgettünk és újra és újra kiprovokálják a bizonyságtevést, de jó, hogy beszélhetek Róla a barátnőimnek is, mert vannak. Az egyik hölgy mondta a tegnap: de jó nektek, hogy van hitetek és mertek ilyen alapon menni. Aki elindított, az vezetni is fog, semmi kétségem.

Mártának köszönöm a játékra a meghívást, írni is fogok csak nem most(kis időre van szükségem). És ezt külön köszönöm kedves Márta.

2010. június 17., csütörtök

Szeretem


a friss reggeleket, mint a mait is, az esti eső és vihar után miden újjászületett, még a levegő illata is finomabb mint máskor. 

Sok az elintézni való, egyik irodából a másikba küldenek, hívnak, kedvesen várnak vagy mint az elmúlt nap bocsánatot is kérnek. Aki dolgozik az hibázik is. Amúgy az ilyen "muszáj séták és tevékenységek" után még főzök, mert enni is szoktunk, vasalni is kell, és mennyi mindent ... . Ja és teszem veszem a dobozokat, csata rendbe várják a parancs szót az indulásra. Még  nem végeztem a csomagolással de jól haladok. 

2010. június 15., kedd

Érdekes

nézni és hallani fiainkat, ahogy most a vakációban vissza adják a tanárok előadásmódját. Meg minket is utánoztak. Persze ezt humorosan teszik, amiért mi nem haragszunk. Csak remélem, hogy amit mondunk azt is rögzítik és idejében alkalmazni is fogják meg a tanári befektetés sem hiábavaló, valami csak ragad rájuk.

2010. június 14., hétfő

röviden

Nem írtam, olvastam a napokban, nem is jártam itt. Magamnak ígértem, hogy leírom az eseményeket, legyen majd mit visszaolvasni. 

Most csak nagy léptékben írok.

Pénteken egy hivatalos dolgot sikerült elintézni. És csomagoltam. 

Szombaton újra pakolás, majd takarítás a pincében.

Vasárnap a körzetben voltunk három gyülekezetben.

Elköszöntünk a Csernátoni, Márkosfalvi és Kézdivásárhelyi gyülekezetektől, ami nagyon nehéz volt.  

A közös vacsora után még sokáig együtt voltunk a kézdivásárhelyiekkel és énekeltünk, beszélgettünk.  

Késő volt mire hazaértünk, jelenleg nincs autónk.

Reggel értünk jöttek majd este hazahoztak a testvérek.

Nagyon szépen köszönjük. Nem csak ezt, mindent amit az elmúlt nyolc évben kaptunk. 

Most olyan érzésem van, mintha az otthonomat veszíteném el. Miért ilyen nehéz?

2010. június 11., péntek

Tanévzáró

volt ma a fiainknak.

Hálásak vagyunk gyermekeinkért, akik a tanulásból alaposan kivették a részüket. Sámuel sokat javított, nem érdemes ám aggódni miatta. Pedig mennyit tettem... ügyes, összeszedte magát nagyon ez a fiú.

A Jonatán eredménye is elismerést érdemel, az oklevél is szép és kifogástalan amit kapott. Tiszta FB(szintiszta tizes) osztályzattal.

Délután volt Jonatán osztályának az évzáró ünnepe. Nagy a meleg, alig lehetett kibírni az alig egy órás búcsú ünnepet. Az osztály elköszönt a tanító bácsitól. Nagyon szerették, összenőttek vele, a magasságra is gondolok itt.

Fogynak az üres dobozok és zsákok, ez azt jelenti, hogy haladunk a csomagolással.

Lelkiismeretesen teszem, mert szakad a víz rólam. (26 fok van a lakásban)

Három évvel ezelőtt felújítottuk a pásztori lakást, ugyanúgy mint most akkor is mindent összecsomagoltunk, mert kb. három- négy hétig a dobozok stb. a garázsban nyaraltak. Jonatán nagy lelkesedve mondta, hogy "annyi könyvünk van, hogy adhatunk a szegényeknek is". Ma ahogy a könyveket dobozoltam, eszembe jutott a mondása, nevettem is, valóban sok a könyvünk. Emlékszem arra is amikor ide költöztünk, két idősebb testvér is (B.J. és S.I.) segített a könyveket behordani. Az egyik megjegyezte, "én elhiszem, hogy valaki szeret olvasni, de ennyi könyvet mikor olvas ki?" A B.E.E. lerakat nálunk van, ezért van annyi könyv.

A kicsinek alig van nyári ruhája, mindent kinőtt.

Hétfőn vásárolnunk kell nadrágokat, cipőt, szandált. És amire még szüksége van.

A tegnap már főztem a kertben termő zöldségekből. Finom a bió zöldség.