
"A haldoklók elkísérése és a gyászfeldolgozás" (díszlete)
a családom egy részével, a Sepsiszentgyörgyi körzet asszonyaival, barátkozóival

a Kézdivásárhelyi nőkkel

és a Krasznai nőkkel (engedélyt kaptam rá, hogy feltegyem)
"Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra."
misszionárius mondta egyszer magukról: van nekünk postásunk, különböző hivatalban dolgozók, akik ügyeinket intézik.
Ők tudják, hogy az Úr gyermekei vagyunk?
Sokszor fülembe hangzott a mondata, kérdése.
Igyekeztem beszélgetni a postásnőnkkel, a vízdíj szedőnővel stb.
Volt, hogy behívtam őket egy-egy kávéra, teára, amit örömmel elfogadtak, sokszor a hidegben vagy nagy melegben jól is jött nekik egy kis pihenő, melegedő.
Ma is ez történt, hogy behívtam a vízdíj szedőnőt, beszélgettünk egy kávé mellett.
Nagyon sírt amikor megtudta, hogy elköltözünk.
"Ide mindig olyan örömmel jöttem!" -mondta.
Ez is jó alkalom volt beszélni Róla.
Megígérte eljön a gyülekezetbe.
Bibliát is adtam neki, megkért írjak bele valamit. Írtam.
Később a család orvosnőnk is aki többször is volt nálunk, jól ismer minket, betegségeinket, fakadt sírásra.
Úgy megszorított, megölelt, éreztem az őszinte szeretetét irántunk.
"Én gyógyítom a testet, önök imádkozzanak a lelkemért!"- kért bennünket többször.
Tenni fogjuk tovább, érte is.
Megkért még mielőtt elmegyünk, menjek át hozzá. Megígértem.
Sokan nem értik ezt az életet, utat amelyiken Isten vezeti gyermekeit.
Én sem értek mindent, de hittel elfogadtam.
Linda Dillow: Elégítsd meg szomjas lelkemet című könyvéből a 94-96 oldalról.
"Egy misszionárius egyszer megkérdezte ezt a kedves orvost, aki lelkipásztor is volt: "Ki a Szentlélek számodra?" Mire ő így válaszolt: "A Szentlélek az Istenség egyik személye... egy tanító, vezető, a Szentháromság harmadik személye."
A misszionárius ezt nem hagyta annyiban, és újra kérdezte: "Ki Ő a te számodra?"
"Őszintén szólva, ő senki nekem. Nincs semmilyen kapcsolatom vele, tapasztalattal sem rendelkezem ezen a területen, de őszintén szólva, egészen jól megvagyok a Szentlélek nélkül."
Amint ezek a szavak elhagyták Dr. Wilson ajkát, mély szomorúság töltötte be szívét.
Barátjának válasza félelemmel töltötte meg az orvost. "Éppen ez okozza életed gyümölcstelenségét, annak ellenére, hogy olyan jelentős erőfeszítéseket teszel. Ha törekedni fogsz rá, hogy személyesen megismerd a Szentlelket, ő átfogja formálni életedet."
Abban az időszakban, amikor Dr. Wilson szerette volna megérteni, mit jelent a Szentlelket személyesen megismerni, egy prédikációt hallott a Róma 12:1-ből
......
Dr. Wilson hazament, és irodájának szőnyegén arcra borult Isten jelenlétében.
....
"Uram, egész hívő életem során rosszul bántam veled. Úgy viszonyultam hozzád, mintha szolga lennél. Amikor szükségem volt rád, hívtalak, amikor bizonyos feladatok előtt álltam, kértelek, hogy segíts elvégezni a feladatomat. Csak egy készséges szolgának tekintettelek téged.
Ez soha többé nem lesz így.
Neked adom saját testemet, fejemtől a lábamig egészen odaadom. Neked adom kezemet, lábamat, szememet, számat, agyamat, mindazt, ami belül és kívül vagyok, átnyújtom most neked, hogy élj egy olyan életet benne, amilyen tetszésedre van. Elküldheted ezt e testet Afrikába, vagy ágyba fektetheted rákos betegséggel. Megvakíthatod a szememet, vagy elküldhetsz az örömhírrel Tibetbe. Elviheted ezt a testet az eszkimók közé, vagy kórházba küldheted tüdőgyulladással Ettől a perctől kezdve ez a te tested. Csinálj vele azt, amit akarsz.
Köszönöm Uram. Hiszem, hogy elfogadtad testemet, mert a Róma 12:1-ben azt mondtad, hogy elfogadod a neked tetsző áldozatot. Ismét csak köszönöm neked Uram, hogy elfogadtál. Ezentúl összetartozunk.
Dr. Wilson fölfedezte a teljes átadás örömét."
volt ez az ünnep számomra.
Sokat olvastam hasznos magyarázatokat is, jobban megértve egyes ige üzenetét.
Legátusunk van, fáradt volt az estére nagyon, de edzésnek igen rövidke idő volt.
További áldott ünnepet.

az eső már több napja kisebb nagyobb megszakítással, de érzem minden porcikámban a jó idő közeledtét.
A tegnap délután nem esett, ezért kihasználtam az időt, rendbe tettem a virágokat és az udvart itthon és a szomszédban is.
Most nem költöttem pénzt arra, hogy virágpalántákat vegyek, és lám lám üres és hiányos is udvarunk.
De egy néhány bársonyvirágot és kőrózsát(portolácska) azért tettem, amit itthon vetettem, nevelgettem.
Csak lesz egy kevés virág, ha nekünk nem is, de másnak.