Várt bennünket

itthon a hűtőbe a sok finom sütemény, meg ennivaló.
Köszönjük szépen a hollóknak!
Haza jöttünk, néhány napot pihentünk.
De azért itthon csak jobb!
Most meg vár a sok-sok tennivaló.

Sikerült

ma sok mindent elvégezni ami az elmúlt három héten összegyűlt míg nem voltam itthon.

Néhány nap írogattam a naplót otthon is, aztán nem volt rá időm, erőm, kedvem se ...(most nem másolom be ide)

Gondolataim újra és újra hazamennek.
Haza, amikor anyuval együtt lehettem, beszélgettünk, terveztünk az örökké valóságba... amikor az Isten kegyelmét újra értékelhettem/ük a beteg ágya mellett.
Amikor a haldokló anyánk elköszönt tőlünk gyermekeitől, és ahogyan kér bennünket, hogy szeressük egymást és legyünk jók, bocsássunk meg neki mindent, majd később érkezett fiának mondja, hogy térj meg, térj meg fiam!
Hallom ahogy kéri a fájdalom csillapítót, amit kéri, hogy dörzsöljem a fájós csonttá soványodott hátát.
Amint nyög a fájdalom miatt, sokszor már szólni sem tudott ... olykor csak imahangfoszlányok hallatszottak: adj erőt, segíts át, légy velem ... ne hagyj el!
Én is ezt suttogtam. Légy vele, ne hagyd el, készítsd el, vidd haza ... országodba.
Kedves éneke volt a "Tarts meg Uram Jézus engemet", amit a temetésen is elénekelt az énekkar.
A prédikációban elhangzott, hogy a korai árvaság, a 35 évi özvegység és a hét árva nevelése, a betegség szelével szemben harcolt, amikor csak Isten volt az aki megtartotta. Hála érte!
El lehet ezt olyan könnyen felejteni? nem, nem tudom ... annyira friss még ...

Gondozni, ápolni mentem haza, nem temetésre.
Ruhát sem vittem az alkalomhoz illőet.
Haza sem jöhettem az idő rövidsége miatt.
A magassarkú cipő is nagyon kényelmetlen volt a temetésre, amit hamar cserélni is kellett.
De ezek mégis nagyon jelentéktelen dolgok a megtörténtekhez képest.
Örülök, hogy otthon lehettem.
Az utolsó négy nap már mind a hatan otthon lehettünk anyu mellett, Barna hiányzott csak.
Sokat beszélgettünk a testvérek, így felnőtten és őszesen másként ismerhettük meg egymást.
Huszonegy év óta ennyi időt egy folytában nem voltam a testvéreimmel.
Néhány napot még maradtunk mi a család otthon a szülői házban.
De az már nem olyan volt mint máskor.
Nem jött utánam, nem várt, nem szólított meg, nem beszélhettünk már vele.
Mégis a vigasztalás Tőle/Istentől van, Tőle jön, nem úgy magától van.
És a békesség is, amit Tőle kapunk most is.

szolgálat közben

a 7 testvér balról jobbra: Éva, én, Sándor, Kati, Ibi, Károly és Barna

a nagy család, hiányoznak az Ibi fiai Zsolt és Gergő, a Barna fia Martin és az Éva férje Dániel

a szülői ház egy része üresen

A képeket a távol élő rokonoknak és ismerősöknek (is) töltöttem fel.

Hazajöttünk

Ha lesz időm néhány sort is fogok írni.

Elutazom egy időre

Ez a rózsa a tavaly jó fél arasznyi volt amikor kiültettem.
Párja is van, az kicsivel kisebb.
A születés napomra kaptam kedves barátnőmtől, s íme egy év múlva is emlékeztet, hogy a tavaly fiatalabb voltam egy évvel.
Most kb.80 cm magasra nőtt és sok a bimbó rajta, meg a virág.

Ma sokat főztem a kedves férjemnek, hogy legyen mit ennie míg távol leszek.
Jónatán már nagyon várja, hogy vonatozzon!
Aludt is egy keveset délután, hogy az éjjel ne legyen álmos.

Még néhány dolgot elvégzek és akkor indulunk.
Kellemes vakációzást, táborozást és nyarat kívánok mindenkinek.
Nem igen lesz számító gép és internet lehetőségem, ha mégis lenne, akkor írni fogok egy néhány sort.

Erő, fentről jövő erő

Gyerekként mindig is szerettem azokat a meséket, igaz történeteket, amik a gyengék győzelméről szóltak.
Velük szurkoltam az igazság mellett.
És szomorú voltam, ha a gonosz győzött a hazugságaival, netalán embertelen cseleivel.
Ma is a győzelemről olvastunk, hallottunk.
Úgy érzem sokszor Sénakhérib csaholása hallatszik a hátunk mögött, gonosz hazugságainak azonban sok az áldozata.
Igen, határozottan áldozatai és nem csupán követői.
Miért gyenge a bátor ember, aki olykor hatalmas dolgokra képes?
Kitől, mitől fél?
Aki a másik tetteit arra használja fel, hogy tábort alakítson magának, gonosz módon.

Eszembe jut az öldöklő angyal, aki által Isten a kivonuláskor megbüntette a népet, a hazug ajkat, a gonosz vágyat, mert csak az ingyen rabszolga erő foglalkoztatta a Fáraót.
Isten viszont pontot tett a huzavona végére.

Mai részünkben is.
Mit üzent ma is nekem? "Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek ... ő vele testi erő van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket és érettünk hadakozzék."
Ezt az erőt tapasztalta meg Mózes az erejét meghaladó megbízásakor, József is a börtönben és a szabadulása után is, Dániel az oroszlánok vermében, Pál a börtönben, a tanítványok munka közben meg sokan mások.
Erre az erőre, van nekem is szükségem.

Imádkozzunk az Erőt nélkülöző emberekért!

A hét is

nagyon eseménydús volt.

Örültem annak, hogy a héten itthon lehetett a másik Eszterünk is, ő Szatmárról.
A mi Eszterünk azonban visszament.
Jónatán mindig pontosította, hogy Kiss Eszter meg Bogyó Eszter, nehogy összekeverjük, mert mindkettőt szerette/ti.
A férjével voltak néhány napot a szabadságukból, a szülés előtt még egy kis hazai friss levegőt szívni.
Jó látni, hogy szeretik egymást, az Urat.
A hétfői nap egy részét velük töltöttük, nálunk voltak és minden nap egy kevés időre találkoztunk.

Most annyi minden kavarog bennem, hogy a gondolataim nem tudom összeszedni, de nem is fontos, majd máskor.

Anyu állapota egyre gyengül, most már nem tud kimenni.
A jövő hét elején szeretnék haza menni.
Folyamatosan mellette kell lenni.
Egyre fogy az ereje... .
És növekszik a fájdalma ... .
Velem jön Jónatán is.
És az Úr is, mert Őt is megkértem, hogy jöjjön velem, legyen anyuval...

Meglepetés

volt számomra/unkra, amikor a tegnap este 10-kor hívott Eszter telefonon és közölte, hogy itthon van a kapuban.
Hogy titokban tudta tartani a jövetelét!
Ha kevés időre is, ... mert a honvágy ... .