Ami az elmúlt napokat illeti, utazásból nincs semmi hiányom.
Ma is egész nap zötyögtetett a vonat, de örülök, annak, hogy itthon vagyok, és a fiuk is vártak már.
Mostanában nagyon keveset aludtam, testileg, lelkileg nagyon fáradt vagyok.

Sepsiszentgyörgy

a mi gyönyörű városunk.
Az Olt átszeli, nagyon közel van hozzánk, ott szoktam/szoktunk férjemmel néha sétálni.
A környező táj is szép, hegyek, dombok, völgyek, patak és erdő mind Isten hatalmát hirdetik.

Az ima napon is imádkoztunk városunkért, máskor is tesszük.

Visszatekintve

az elmúlt napokra, gazdag hetünk volt.
Ma még sok mindent szeretnék befejezni, aztán csomagolni, hogy Eszter kamráját is megtöltsük mindenféle harapnivalóval.
Mi meg még egy kicsit tovább utazunk férjemmel.
De csak rövid időre.

Képekben az imanapról

itthon, az ünnepség után falatozás közben,

az egész gyülekezettel együtt ünnepeltünk

Kézdivásárhelyen

Csernátonból, Márkosfalváról és a Kovásznáról is átjöttek a nők közül többen, jó volt együtt lenni.

Sepsibükszádon nem készítettünk képeket, mert itthon maradt a gép, de ott is ünnepeltünk.

Lesznek

majd képek is az ima napról.
Ezt a képet szombaton készítettem tévé nézés közben.
A családról, a gyülekezeti életről, a szolgálatról, a baptistákról kérdezett a brassói magyar adás riportere.

(ő az az ember, akit nagyon szeretek)

Az események

sűrűjében valahogy csak megtalálom magam.
Ima napot is tartottunk/tartunk itthon, és a körzetben.
Hideg az idő nálunk, elő hát a vastag ruhával.

Ma nagyon nagy

a honvágyam!!!
A testvéreim otthon vannak, mi hiányzunk Barnával ketten. Mi lakunk távol.
Beszélgettünk telefonon, jó volt mindegyik hangját hallani így egy egészben(kihangosított telefonon).
Jövő héten megyünk arra, de nem tudok haza menni, mert vissza kell jönnöm még aznap éjjel a vonattal, a férjem maradni fog.

Örökké valóság vasárnapján többféle gondolat is motoszkál bennem.
Milyen jó, hogy a halállal nincs vége az életnek, hiszen akkor kezdődik el.
Emlékszem ma azokra, akik már ott vannak az Úrnál.
Azokra, akik hitét követni lehet.
Azért, mert azon az úton jártak, amelyet már Jézus is megtett.
"Én vagyok az út, az igazság és az élet..." Ján. 14,6. Ezt Jézus mondja.

Ma is hálával emlékezem azokra a napokra, amikor anyu mellett lehettem.
Arra, hogyan készített el egy gyermekét a vele való találkozásra.
Meg minket is, hogyan adott megnyugvást az elválásra.
Fáj az elválás, de jó tudni kimondani azt, "hogy legyen meg mindenben az akaratod."